Ovisaim hogy élik meg a változást?
Édua és Nándi elsején elkezdte az ovit. Éduával már tavaly is megpróbálkoztunk, de nem sok sikerrel. Szeptembertől decemberig járt, amiből, ez idő úgy háromnegyedét itthon töltötte, ha ment akkor is csak délig.Három hónap után untam meg végleg ezt a semmilyen állapotot és inkább maradt Ő is itthon. Azért próbáltam erőltetni már akkor is, hogy ne a négy gyerekkel kelljen szenvedni majd, terveim szerint ugyanis jövő ilyenkor már mindannyian járnak majd valamelyik intézménybe, hogy Levi megy e majd bölcsibe, vagy várunk egy picit és majd januártól kezdi az ovit még a jövő zenéje.
Amit most szilárdan elhatároztunk, hogy a két nagy ovis lesz. Tavaly azt hiszem ott rontottunk el, hogy szegény Éduát kiragadtuk,míg a többiek itthon maradhattak. Most hogy kettőjükkel is így "kiszúrtunk" talán jobban viseli. Eddig legalábbis úgy néz ki. A félnappal sem szórakozunk, mire hazaérünk a kicsikkel fordulhatnánk vissza.
Első reggel rettegtem, hogy mi lesz a kiscsajjal és féltem Nánditól is mivel nem tudtam mire számítsak tőle. Kicsi fiunk szerencsére teljesen odavan hogy oviba járhat, szinte már egy picit zokon is veszem, hogy így egyik pillanatról a másikra nem kellek neki. Édua is jól viseli, első reggel volt egy kis sírás, este egy kis szomorkodás, majd másnap megint egy pár könnycsepp készülődés közben, odaérve egy bús tekintet. De úgy látom most sokkal, de sokkal könnyedebben veszi, mint egy évvel ezelőtt, az óvónő szerint sincs vele gond, még egy kisfiút is megvigasztalt, aki az anyukáját követelte. Remélem nem lesz gond, sem vele, sem az öccsével, két nap után talán elhamarkodva, de nagyon bízom, hogy jó lesz. Hogy igazán szeretni, élvezni fogják,új barátokat és kellemes élményeket szereznek, most hogy elszakadtak az otthon biztonságától megkezdve valami újat, ahol az ovi csak az első lépcsőfok.
Perpillanat csak a holnap reggeli nyugiért imádkozok, éljük túl napról napra.
És a kicsik hogy viselik az újdonságot?
Hanga többször kérdezgeti, mikor jönnek már haza, ha öt percet hagyom unatkozni, rögtön reklamál a testvérei után. Egyébként azért élvezi, hogy több figyelem jut most neki, nem vág senki a szavába, hogy nyugisabb minden, nincs az a folyamatos nyüzsgés.
És ki látja csak a napos oldalát a változásnak? Hát Levi babánk, Őt aztán nem rázta meg hogy csak Hangától kell megszerezni a játékokat. Ha szóba kerülnek a nagyok egy pillanatra felnéz, de másik pillanatban már nem is érdekli, jön-megy egyik szobából a másikba, játszik Nándi tiltott traktorjával, nyugodtan kirakózik, építget, Hangának csendben átadja ha nővérkéje követel tőle valamit, mert tudja, hogy van még rengeteg, négy kézzel kevesebb húz, ragad el valamit.
A megérkezésnél viszont már örül Ő is, ahogy Hanga is, szaladnak, ölelések, puszik - minden testvéri kapcsolat kulcsa a távolság, találkozások öröme. Édesek. Nagyon édesek.
És én?
Legkisebbemmel ellentétben még nem tudok tiszta szívből élvezni az új helyzetet. Ha ott vannak, aggódom, hogy vannak, nem e sírnak utánam, nem vágyódnak e haza, nem e lenne jobb nekik itthon, jól döntöttünk e, hogy beírattuk őket. Bár nem sokat várhattunk, Édua lassan iskolakorú lesz.
Ha itthon vannak félek a másnaptól, hogy Édua elkezd alkudozni, kérlelni, nézni a két nagy szempillájával, vagy hogy Nándi csavar egyet az agyán és Ő is nyavalyog inkább egyet.
Szeretném már ha november lenne, és kialakulni. Mert hogy addigra ki fog:)