2010. szeptember 3., péntek

Elejéről..

Ha már nem kezdetektől, vagyis első lányunk születésétől írom ezt a naplót úgy illik adjak legalább egy kis ízelítőt abból a sokból, ami azóta történt velünk. 
A történet legeleje ugyebár, mikor összetalálkozik egy férfi és egy nő, ez velünk immár 15 éve megtörtént. Ha nem is mesebeli módon lettünk szerelmesek, de 2 év elteltével csak elindult bennünk az a bizonyos szikra. A gyerek utáni vágyunk váratott egy kicsit magára, kicsit még élvezni akartuk az életet kettecskén, mivel már akkor tudtuk, hogy négy gyerekig nem állunk meg. Kellett az a pár év, mire azt tudtuk mindketten mondani, hogy most már jöhetnek a gyerekek.

És jöttek. Először Édua, kislányként, ahogy vágytunk rá.Örültünk, nagyon akartuk Őt, az egész család nagy vár már rá. Még most olyan fura, mikor visszagondolok arra az időszakra, mikor megszületett, mikor még kicsi baba volt, amikor még csak Ő volt. Csak neki kellett megfelelnünk. Szép volt az a kor minden nehézség ellenére. Magasra tette  nekünk a lécet. Már a hasamban is tudatta, hogy vele nem lesz könnyű dolgunk, makacsul tartotta magát ahhoz, hogy Ő aztán nem mutatja meg nekünk mije is van. A hetedik hónapig nem tudtuk kislány lesz e vagy kisfiú. Pedig első gyerekesként nagyon akartuk tudni, nevén szólítani. De sokáig megmaradt nekünk ZsÉzsének, Zs, mint Zsombor, illetve É, mint Édua. Még most is előfordul, hogy így szólítjuk. Megszületése után sem hátrált, tudatta, hogy ki a főnök. Sírós volt, hasfájós, és állandóan ölben szeretett lenni.. El is gondolkodtunk rajta nem e az ég akar így üzenni nekünk, hogy ne tovább, elég ide egy gyerek is.  
De egy-egy pillantásával, édes mosolyával, azzal a finom illatával mégis csak arra biztatott minket ne adjuk fél álmainkat. Szülessenek meg a testvérkéi is. 

17 hónapos volt mikor megérkezett első kisöccse, Nándi. 
Nándi rendes volt, rögtön tudatta, hogy Ő bizony kisfiú lesz, felborítva ezzel az először két lány, majd két fiú elméletünket. De ki bánta már akkor ezt? Sokáig zsomborkodott, míg össze nem futottunk egy apró kisfiúval a játszótéren, akit anyukája Nándinak nevezett, szerelem első látásra, hallásra. Akkor a nyolcadik hónapban eldőlt, hogy hiába hívtuk eddig Zsombinak, hiába Omózott Édua, Ő  bizony nem lesz egy mosópor márka, hanem Nándor Pál lesz. A második nevét Ő is egy nagyszülő után kapta, mint a másik három testvére is. 
Nővéréhez méltóan Ő is erős egyéniség, mégis annyira más. Máshogy érvényesíti akaratát, mint Édua vagy miniédua - Hanga lányunk. Nándi a manipuláció nagymestere, figyel, gondolkodik és utána cselekszik, kér. Kedvesen, nagy ártatlan szemeivel. Ez az egyik oldala, a másik szeret törni, zúzni, tombolni. Azt hiszem a lányok "rontották el" A fiú-lány szerepek ugyanis nálunk teljesen felcserélődtek. De lehet csak a szülő mintát követi a természetük:)


Kisfiunk születése után, még magunkhoz sem térve bejelentkezett hozzánk még egy lakó. Hanga. Édes kicsilányunk, aki szintén nem hazudtolta meg génjeit. És talán a legakaratosabb gyermekünk. De lehet csak azért mondom ezt mert, Édua ahogy nő azért egyre higgadtabb, szófogadóbb. Húga viszont most éli fénykorát. Neki aztán beszélhet az ember naphosszat. Viszont a legnagyobb hisztijeiből is képes felállni, és mosolyogva tovább játszani. Majd egyszer biztos én is mosolyogva fogok ezekre a jelenetekre visszaemlékezni, de még most valahogy nem tudom értékelni, ha egy-egy kiborulása után csodálkozó tekintettel megkérdezi, mi a baj anya? Ő a két nagy mesteri kombinációja. Van benne Édua primadonnaságából és Nándi vagányságából is. Nem annyira csajszis, mint nővére, míg Édua megőrül, ha egy kis kosz megy a ruhájára és szalad átöltözni, Hangicsek fejest ugrik a legnagyobb pocsolyába. 

Egy  baba és két kisgyerek mellett szemben állva mindenki értetlenkedésével bevállaltunk még egy gyereket. Így megszülethetett Levi. Immár negyedjére fiúként Zsombornak készült, Édua viszont akkoriban fedezte fel, Levente öcsémet nagymamám így becézi, és elnevezte Ő születendő kisöccsét, mert a levi "annyija szép".
Kicsifiunk eddig semmiféle hasonlóságot nem mutat a testvéreivel. Nyugodt volt babaként, és megőrizte higgadtságát még most is, mikor már nem mondhatom rá többet hogy baba, hiszen már kisfiú Ő is. Ő az akinek nincsenek extra igényei, aki nem akarja hogy megmásszam naponta  a Himaláját, elég neki ha ott vagyok mellette, ha megölelem. És elviseli azt is ha nem őt, hanem valamelyik tesóját szeretgetem, nem túr ki senkit, nem akar akkor ott, rögtön valamit. Kedves és önzetlen, tökéletes kisfickó. Maradjon is ilyen.

Ahogy szeretném ha minden más is így maradna. Hiába vannak nehézségek, hiába a fáradtság, érzem, hogy soha többet nem lesz ilyen jó dolgom, mint ebben a pár évben. Mikor még "csak" annyi a dolgom, hogy törődjek velük. Hogy minél jobban megismerjem őket, minél jobban elmélyítsem a kapcsolatunkat, hogy bizalmasuk legyen még nagyon sokáig.
Már csak egy év és kezdődik egy más élet, amikor már nem csak nekik kell megfeleljek, hanem a munkában is maximálisan ott kell legyek. Ezt az időt még próbálom kiélvezni. Feltöltődni velük, bennük. 

1 megjegyzés:

  1. Bevállalósok vagytok:))
    Viccet félretéve gratula a nagy családotokhoz

    VálaszTörlés